Első ötösünkbe jellemzően amerikai bandák kerültek, mondhatni hair-metal dömpinggel indítunk, de itt van még az első gitárhős és az NSZK leghíresebb rockcsapata is a '80-as évekből. Ja, és videók is, természetesen;o)

Ha érdekel, mi lesz abból, ha sört löttyintünk a viszkikólába, klikk a továbbra.

Tyketto - Forever young

Talán meglepő, hogy nem egy mindenki által ismert, nyilvánvaló rockdallal nyitom a sort, de akik ismerik ezt a bandát, azok egyetértenek velem, hogy minden idők egyik legnagyobb nyitónótájáról van szó. A borító alapján az egyszeri rokker hajlamo pózőr hajbandaként aposztrofálni a srácokat, de itt szó szincs erről. Dögös, west coast ízekkel megpakolt rockmuzsika ez, nem lehe hibázni vele. Egyébként engem Sanci barátom hozott vele össze, egy réges-régi kiránduláson nyaggatott vele addig, amíg be nem adtam a derekam. Azóta sem bántam meg, noha ezzel a lemezzel van egy nagy problémám: az első két nóta olyan magasra teszi a lécet, hogy a többi dal egész egyszerűen hiába nagyon jó, nem tudja megugrani. Külön öröm, hogy párom is szereti, erről jut eszembe a sztori, ahogy anno megvettük. A körúton van egy pincehelység, régebben minden cd-t ott vettünk, mára már elég népszerű lett és elég nagyra ki is van bővítve. Akkor viszont még csak egy pici kis bolt volt, mikor párommal betévedtünk, amolyan minden mindegy alapon, hátha kapunk valamit. Én talán a szokásos KISS cd-met kerestem, Ő meg megjegyezte, hogy megnézi, megvan-e itt ez a Tyketto lemez. Én mindenttudóan ráhagytam, hiszen akkor már vagy 6-7 éves volt ez a korong, de én CD-n még nem láttam itthon. Ezen felül el sem tudtam képzelni, hogy akad olyan, aki el akarja ezt adni. Akadt...:o)

Damn Yankees - Come again

A DY volt az a muzsika, akikről sokáig csak tudtam, hogy léteznek, meg hogy lényegében egy szupergrupp, és hogy Ted Nugent is benne van meg a Styxes Tommy Shaw, meg van egy marha jó klipjük, a Come again. Jó, ismertem még a High enoughot is, meg egyszer-kétszer hallottam a debütalbumot, de ennyi.
Most jövök rá, hogy ezt a zenekart sem magamtól ismertem meg komolyabban, hanem Taki cimborám vágta hozzám a CD-t, mondván, hogy ha a klipnóták tetszenek, nem fogok csalódni. Nos, nem csalódtam.
Ennek a dalnak a klipje nem egy nagy szám, fehér háttér előtt zenél a banda, de mégis hidegrázós valamiért. Jó, elég viccesen vonaglik benne Ted, de azért maga a nóta nagyon ott van. Sugárzik a fickókról, hogy profi rockzenészek! Persze mai szemmel már kicsit mókás a frufrus séró meg a sztreccsfarmer, de kötelező darab!

Jimi Hendrix - Purple haze

Kövezzetek meg, de sosem voltam Hendrix rabja, sőt! Ami azt illeti, soha nem értettem, mit szeretnek rajta, számomra kifejezetten unalmasak a dalai. A Hey Joe-val például ki lehet üldözni a világból. Jó-jó tudom, korszakalkotó zseni, forradalmasította a gitározást, ésatöbbi, ésatöbbi, de akkor sem csípem. Vicces, de a Purple Haze-t talán azért szeretem, mert mikor először ráeszméltem, hogy tetszik, nem tudtam, hogy Hendrix. A Ford Fairlane kalandjaiban van egy jelenet, melyben a címszereplő és két cicababa erre a dalra ébred - kábé csutka hangerőn. Anno ez a moziban akkorát szólt, hogy lerepítette a fejem, azóta szeretem hallgatni. Első gitárhős-mártírunk többi munkáját viszont továbbra is ki nem állhatom, talán ha valamely filmben találkozom megint eggyel...

Scorpions - Still loving you

Klaus Meine csodálatos echte német orrhangja, mein gott! Akad olyan 30-as rocker, aki ezt nem ismeri? Aligha! Fogalmam sincs, mikor és hol hallottam ezt a dalt, jelen emlékeim szerint ezt mindig is ismertem. Annyira hozzánőtt életemhez, hogy nem is tudnék konkrét emléket hozzákötni. Az viszont biztos, hogy az egyik legszebb szerelmes ballada, mit valaha bakelitbe préseltek és mai napig az nszk rockfaterok egyik védjegye a nóta. Egyszer Heavy barátom küldött valami linket, ahol egy flashes baromság volt, melyben -ha jól rémlik- állatok játszották ezt a dalt, persze meglehetősen egyedi felfogásban. Aki elsőre megmondta az előadót és a címet, sört nyert. Sajnos nem én nyertem:o(

Skid Row - Youth gone wild

Ha valami alapnóta, akkor ez az! Skip Rope-ékat Bon Jovi fedezte fel, cirka 20 éve, Sebastian Bach-ék pedig ezzel a nótával robbantottak (nem számítva a szokásos balladákat). Hihetetlen, hogy milyen energia van ebben a dalban, szinte leviszi az ember fejét! Ha jól emlékszem, '89-ben benne volt az év legjobb lemezei közt a self-titled debüt, bemutatkozó lemezként több listán is az élen végzett. Ekkor, de még inkább az ezt követő Slave to the grind megjelenésekor fényes jövőt jósoltak nekik - tévedtek. Habár a '95-ös Subhuman race szerintem egy jó lemez, óriásit buktak vele, ma már Bach sincs az egyre lejjebb csúszó bandában, viszont szerepelt jópár részben a Szívek szállodája (Gilmore girls) sorozatban (ez is megérne egy-két szót, nagyon jó! tényleg).