Errol akar egy konyvet lehetne irni! De ez egy jo tema! Az teny, hogy mar nem "orjongok" ugy egy koncerten, mint mondjuk 1993-ban, de azt hiszem hogy ez termeszetes.

Ugy erzem, hogy a rajongok a legnagyobb kritikusok is egyben. Ha egy zenekar kiad egy gyenge lemezt, azt a rajongok "elnezik," ill. megbocsatjak a zenekarnak, ha ok aztan legkozelebb valami minosegi produkcioval allnak elo.

A kritikusok sok esetben nem rajongok, csak irnak egy-egy zenekarrol, mert ebbol elnek meg. Sokszor ingyen mennek koncertekre, ingyen kapjak a hanganyagot is.

A rajongo vizont megveszi a sajat penzebol a koncertjegyet, CD-t, DVD-t, stb. Es nekem mindig is az volt az elmeletem, ha valamit ingyen kapunk, azt nem kritizalhatjuk. Ha valamiert fizetunk, akkor viszont jogunk van panaszkodni.

Sajat tapasztalatom - Eloszor 1993-ban lattam az Iron Maiden-t eloben, akkor mindossze 15 eves lehettem. Most par honapja 30 eves fejjel lattam oket 11. ill 12. alkalommal. En is mas vagyok, idosebb, tapasztaltabb, de ugyanakkor Harris, Dickinson, Murray-ek is mas emberek, mas eloadok most 2008-ban, mint 15 evvel ezelott. Igy talan ugyanugy "felnottem" a zenekarral egyutt, vagy legalabbis valami hasonlot erzek

Itt most mar tenlyeg inkabb azon van a hangsuly, hogy odaadom Eddie-eknek a lovet es szinte 'elvarom' hogy szorakoztassanak 2 oran keresztul. Eddig meg nem okoztak csalodast soha, de en is mas fullel hallgatom oket, mint '93-ban.

Sok nota nagyon sok jelentessel bir egy-egy embernek. Ha valaki eveken keresztul hallgatja es csak utana lat egy bandat eloben, nem elkepzelhetetlen, hogy csalodast fog neki okozni az elo eloadas (mert rossz formaban volt a banda, reszeg volt az enekes, nem mukodott rendesen a cucc, tirpakok vettek korul a nezoteren, stb.) Ez sok esetben a 'rajongas' veget is jelentheti, de ezt az ember ugy is felfoghatja, hogy rossz napjuk volt, majd megnezem oket legkozelebb, ha erre jarnak. Szerintem majdnem minden az egyen gondolkodas modjan mulik. :-)

Szerintem a koncertre érkező igazi rock rajongó nem kritikus szemmel érkezik meg a bulira. Ha magamat veszem alapul, akkor bennem mindig a látottak alapján alakul ki a vélemény és tini koromban sem tudtam annyira elvakult lenni, hogy az általam kedvelt művész szar (persze ez szubjektum) munkájára azt mondjam, hogy "jó ez gyerekek !!!" Ez így van ma is: ha valami nem tölt el jó érzéssel, akkor az nem tölt el, ennyi...ahogy Glenn Hughes papa Soulfully....DVD-je is kivágta nálam a biztosítékot.

Szerintem az IGAZI ZENERAJONGÓ "ítéletében" nem játszik szerepet a kor. Azt gondolom, a gyermeki mivoltomból pl. én szinte alig vesztettem, aki ismer, az tudja...:)
kapok is érte néha rendesen.
Mégis - minden örömömmel és fanatizmusommal együtt,ami a Whitesnake és DC felé irányul - a Hétfői bulit nem tudtam felhőtlenül élvezni. De ennyi, semmi több. Nem fogok életreszóló következtetéseket levonni, meg ígéreteket tenni, hogy ide sem megyek többet, stb...Ugyan már:pillanatnyi helyzet, benyomás és gól...vagy kapufa.
A Hétfő nálam majdnem az utóbbi, de Reb "fuckin" Beach valahogy bekotorta a labdát !!!

Ui.: A fanatikus, elvakult rajongás kifejezetten taszít már így a Krisztusi kor árnyékában...:)

rajongás esetén ne kritizálj, kritika esetén ne rajongj - így tudnám összefoglalni röviden. szóval ha jól akarod magad érezni, ne hasogass szőrszálakat, valamint ha objektivitásra törekszel, ne nézz el hibák felett.

én igazi geci vagyok kritika közben (na jó, azért van hogy nem), de azért élvezem, ha valamelyik kedvencem koncertjére eljutok. akkor aztán mondhat bárki bármit, én jól akarom magam érezni és ez a legtöbbször sikerül is (pl jelen évben paradiselost, ministry, life of agony - mindhárom koncert zseniális volt) szóval ebben az esetben az a legjobb, ha az ember szépen befogja kritikus énjének száját és csak a zenekarra figyel.

ugyanakkor ha kritikát kell vésned egy koncertről, vagy jellemezned kell, akkor ezeket a személyes érzéseket el kell tudni vonatkoztatni és tényleg csak a történéseket szabad alapul venni. nem könnyű, pláne úgy, hogy itthon még mindig nagyon keveredik a kritikus a rajongóval írott sajtóban (net & papír egyaránt) és ez egyáltalán nem szerencsés. szegény ismerkednivágyó, érdeklődő fiatalok csak kapkodják a fejüket, hogy akkor most mégis milyen volt egy koncert, közben ez sokszor ki sem derül.
szerencsére a youtube és más videómegosztók ezen nagyon sokat javítanak, mert nagyon gyorsan utána lehet járni egy zenekar élő teljesítményének.

persze az az igazi, ha az ember odaáll a színpaddal szemben és átadja magát a koncertnek, ez pótolhatatlan.


Tom, amúgy jó a blog, de ezt úgyis tudod szóval nem is mondom többet.

Örülök neked, adamskij, szeretném, ha gyakran karcolgatnál hozzám vitriolos vonóddal:o)