Talán nem mondok újat azzal, hogy az év turnéja címre is esélyes a Somewhere back in time 2008 - ha osztanának ilyet. Mindenesetre az tény, hogy felfokozott várakozás előzte meg a banda idei nosztalgia körútját, nem egy helyen hónapokkal a koncert előtt elfogytak a jegyek, akár órákon belül. Érdeklődésben a Szigeten sem volt hiány.

Közel két évtizede járok koncertekre, de ekkora tömegre, mint a tegnapi koncerten volt, nem emlékszem. Talán, a '91-es Monsters of Rock-on voltak ennyien a Népstadionban. Nos, tegnap úgy 35-40 ezer ember volt kíváncsi Dickinsonékra, akikkel együtt elhűlve hallgattuk Laureen Harris produkcióját - gyaníthatóan nem került volna be előzenekarnak a Maiden elé, ha nem apukája szaladgálna ott, bőgővel a nyakában.

Kilenckor aztán elkezdődött a koncert, nagy meglepetések nélkül. Ahogy az várható volt, a Live after death koncertlemezre épült a setlist, megspékelve néhány dallal a Somewhere in time (Wasted years, Heaven can wait) és a Seventh son of a seventh son (Moonchild, Can I play with madness?) albumokról. Ha egy mondatban foglalhatnám össze: zseniális koncert volt! Félelmetes, hogy ötven körül ilyen formában zenéljen ez a hat fickó! Nem szeretnék kiemelni senkit, mert nem lehet, olyan minőségi produkciót tettek le az asztalra. Dickinson hatalmas profizmussal vezényelte le a műsort és rengetegszer elhangzott a híres Scream for me Budapest is, mely kérést mindig hatalmas lekesedéssel teljesítette a publikum - nekem a koncert felénél már nem volt hangom.

Tehát a zenekarra és a koncertre nem lehet egy rossz szavam sem, viszont a tömeg iszonyú volt. Félelmetes volt, hogy még a keverőig sem tudtunk eljutni, akkora volt a tumultus, úgyhogy kénytelenek voltunk jóval amögött megállni - szerencsére a színpadig elláttunk, a sound jó volt, és a kivetítők is segítségünkre voltak. Kicsit furcsa volt ugyan innen nézni, de legalább nem kellett sokat menni a sörért:o).

Ja, Villének ezúton is üzenjük, hogy kapja be irigykedünk és büszkék vagyunk rá, hogy háromszor is látta már idén Harriséket:o) Én pedig boldog vagyok, hogy idén három olyan bandát is láthattam, akik nagy-nagy kedvenceim: Kiss, Whitesnake és most az Iron Maiden. Köszönöm!