Tegnap a B-oldalon lecikizték a Europe-ot, mint zs-kategóriás hajbandát, nekem meg rosszul esett, mert mégiscsak kedvenc, meg azért ők nem az a tipikus rágógumizene. Na jó, azért nagy sértődés nem volt belőle, mert bírom a B-oldalt, de azért a pellengérre állított Carrie mégiscsak egy jó nóta.
Tény, az 1986-os, The Final countdown lemezen hallható szirupos ballada sokaknak csak Joey szépen kisminkelt arcát hozza elő, amint síráshoz közeli állapotban énekel Carrie-ről, ezzel nagymértékben hozzájárulva a későbbi legendás "Kyle Troy" image modellezéséhez.
Ezzel együtt ez egy jó dal, ajánlom énekléssel ilyen-olyan szinten foglalkozók részére az előadását - nehéz, de hálás darab. Mindezek mellett a Live from the dark dvd-n előadott, egy szál akusztikus gitárral megtámogatott szám megmutatja, hogy ez a dal jóval több egy megmosolyogtató, egy pálcás szoftrock lassúnál.
