Miután az Alkohol-lejtő tetejéről épp lecsúszni készülő Ozzyt kitették a Sabbathból, Tony Iommi gyorsan rátalált a Rainbowból közismert Ronnie James Diora, aki rögvest a mikrofon mögé pattant és csípőből felénekelte minden idők egyik legjobb heavy metal lemezét.

A Heaven and hell Hell az az etalon korong, ami a British steel vagy a The number of the beast mellett a brit HM új hullámának egyik alapvetése. Mestermunka, üresjárat nélkül, jobbnál jobb nótákkal. Mégsem tartott sokáig a sikeres együttműködés, hiszen a következő Mob rules korong utáni koncertlemez készítése közben Dionak is kitelt az ideje a Sabbathnál. A "jóakarók" addig susogtak Iommi fülébe, hogy bevette a mesét, miszerint a törpe, a dobos, Vinnie Vinny Appice haverjával együtt, éjjelenként belopózik a stúdióba, hogy feljebb keverje az éneket. Több sem kellett a vaskezű birminghami jómunkásembernek, ki is tette Dioékat a csapatból. Persze idővel rájött, hogy mekkora hibát vétett, és ma már újra szent a béke. Amíg Ozzy épp huszadszor próbálja magát koncertképessé tenni, addig Heaven and hell néven volt egy reunion, most lemez is lesz, azt hiszem, az év egyik legjobban várt alkotása.

A Neon knights egy pofonegyszerű fejrázós, nincs mit ragozni rajta. Tipikus Sabbath (leszámítva persze a Martinos-éra epikus megközelítését), Dio zseniális, Iommy Iommi pedig sokadszorra is elsüti benne ugyanazt a szólót és még jó is!