Nem könnyű feladat értékelni a Queensryche legújabb alkotását, az American soldier albumot. Azt ugye nem kell magyarázni, hogy a QR rajongók szinte kivétel nélkül a korai lemezek (értsd: Empire-ig bezárólag) hatására szerelmesedtek bele Geoff Tate-ék muzsikájába. Az úgyszintén zseniális, '94-es Promised land már sokaknak nem tetszett, aztán a Hear in the now frontier a legtöbb rajongónál aztán ki is verte a biztosítékot. A Q2K és a Tribe, kis túlzással, fodrozódás nélkül süllyedt el a közöny tengerében. A 2006-os OM2 kicsit felrázta a rajongókat - a lemez legalábbis megosztotta a közönséget. Egy biztos, 2006-ban ennél jobb és hitelesebb (ez utóbbi jelzőn van a hangsúly) Mindcrime-folytatást nem készíthetett volna a QR. Sokan abban reménykedtek, a következő lemezen az Empire "folytatása" lesz hallható. Nos, tévedtek.
Ha mindenképp korai alkotáshoz akarom hasonlítani az American soldiert, akkor inkább a Promised land jut eszembe - jópár részt el tudnék képzelni minden idők egyik legjobb progrock lemezén! aki utánajárt, tudhatja, hogy Geoff Tate édesapja háborús emlékeinek hatására kezdett el dolgozni a sztorin - így egyfajta konceptlemezzel van dolgunk ismét. Alapos utánajárásának eredményeképp kifejezetten drámai művet hallhatunk. Egyrészt rengeteg szövegbejátszás hallható, akár apjától, akár más, harcmezőt megjárt amerikai veterántól. Másrészt az énekstílus is szerepjátszósra sikeredett, bár ezt az OM2-n már megszokhattuk. Harmadrészt a zene is inkább emlékeztet valami filmzenére, már abban az értelemben, ahogy pl. a Fal is sokszor inkább csak kisérőzene. Ez nem véletlen: a dalok többségét Tate és a producer Slater írta, ezért kicsit tekinthetünk rá úgy is, mint Geoff Tate szólóra. Számomra kiemelkedik az A Dead Mans Words (elsősorban a végén hallható szaxofonos rész miatt), a The killer valamint Home again, melyben Tate kislányát is halhatjuk énekelni.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy senki ne várjon heroikus dicshimnuszokat a hős amerikai katonákról. Itt tragikus sorsokról, derékbatört pályafutásokról és kisiklott életekről lesz szó. Arról, hogy milyen érzés félni a bizonytalantól. Egyszóval semmi harsonaszóra masírozó diszgárda, hanem rongyos ruhában, gépolajtól és izzadságtól bűzlő, rettegő fiatalemberek történeteit hallhatjuk az egy óra alatt.
Biztos vagyok benne, hogy a régivágású QR-fanoknak óriási csalódás lesz meghallgatni. Aki azonban vevő a modern QR jobb pillanatainak esszenciájára és nyitottabb az átlagosnál, annak tetszeni fog az American soldier.