Jobb később, mint soha: most szedtem magam össze annyira, hogy nekiálljak megírni a debreceni TCS koncert-posztot. Ahogy azt mondtam volt, ezúttal vonat helyett autóval mentünk, így sikerült egy-egy jó kis Sing-Sing és Dance cd-vel hangolni a koncertre, ha már úgyis magyar bulira mentünk.

Relatíve hamar odaértünk, parkolni már kicsit macerásabb volt, de mindent összevetve, a parkolóhely nem volt vészesen messze a Főnixtől. Sikerült egy elég jó helyet találni a lelátón, legalábbis ami a látványt illeti. A helyünk ugyanis pontosan a színpaddal szemben volt, nagyjából egy magasságban a dobszerkóval. Ami a hátrány volt, hogy általam nem ismert okokból kifolyólag, a főbejárat folyamatosan nyitva volt, így egyfolytában a hátunkra jött a hideg levegő. Ha belegondolunk, hogy ez cirka 25 fokkal volt hidegebb a bentinél, elképzelhető, mennyire fázhattunk. Azért szerintem gáz, hogy erre nem lehet odafigyelni.
No, de vissza a zenéhez. Mire beértünk, Jamie Winchester koncertje a végéhez közeledett, különösebben nem indított be, viszont utána, az átszerelés alatt a komplett Sonic Boom lement, így -nem számítva a tényt, hogy kabátban ültem- remek hangulatban vártam a Tankcsapda műsorát. A fiúk nem sokkal kilenc után kezdtek, és bő két és fél órán át nyomták a legismertebb dalaikat. A hangzás ezúttal pöpec volt, csak azért nem használtam a cd-minőség jelzőt, mert annál sokkal, de sokkal erőteljesebben, lendületesebben szólt a zene. Fejes ezúttal nagyon jó formában tolta, szinte hibátlanul dobolt, Cserkó pedig, ismét hosszú hajjal, igazi rockgitárosként tette a dolgát: a kötelezők mellett még pózolásra is futotta az erejéből. Lukács viszont nem volt 100%-os, talán túlságosan is rápörgött a bulira. Látszott, hogy feszült, a felkonfok is kifejezetten vulgárisra sikeredtek - talán többször is, mint kellett volna. Igazán nem szeretnék hibás következtetéseket levonni, de mintha kicsit be lett volna nyomva - nem tudom. Volt egy olyan rész, ahol a nóta közben elkezdett a mikrofonba kiabálni, hogy Állj, állj! majd utána, mikor látta, hogy senki sem állt le, nyomta tovább ő is:o)
A setlist egész jóra sikeredett, bár keveselltem az új lemezes nótát - igaz, hogy ez most nem lemezbemutató, hanem jubileumi koncert volt elsősorban. Volt Rock and rollnak hívott, Világ proletárjai és a legnagyobb meglepetés, egykori kedvencem, a Hóesés. Ezalatt, mintegy show-elemként, havazott a küzdőtéren, a fényekkel megtámogatva kifejezetten ütős látvány volt a lelátóról. Jól szólt a Múlik és hangulatos volt a közönségénekeltetős akusztikus blokk is. Az elmaradhatatlan dalok, mint az Ez az a ház vagy az Élet a legjobb méreg sem hiányozhattak, egyszóval mindenki talált magának kedvére valót a programban. Csak én hiányolom már a Bárányt, egy ideje. Talán majd idén hallhatom megint...
A végén tetszett, hogy a tus végén mindenki bedobott valamit a nézőknek. Repült Fejestől néhány pergő-bőr, Lukácstól és Cseresznyétől több tucat pengető. Utóbbi még Laci ventillátorját is bevágta a nézők közé (Yeah, rocksztár allűr rulez!) - nem tudom, az ott állók mit szóltak hozzá :o)
Mire véget ért a műsor, kockára fagytunk, de maga a buli jó volt. Sajnálom, hogy a rendezés hiányossága ismét rányomta kicsit a bélyegét a koncertre, de szerencsére meleg kabátunk volt és nem fáztunk meg. Ha nem is volt akkora durranás, mint a Szigetes koncert, azért a karácsonyi punnyadás után és a szilveszteri buli felvezetéseképp kevés jobbat lehetne kívánni, mint egy ilyen Tankcsapda buli!