1990 sok szempontból is fontos számomra. Az egyik fontos szempont, hogy hosszú évek kazettamásolgatós időszaka után, ekkortájt kezdtem el saját, megspórolt pénzemen is lemezeket vásárolgatni. Éppen ezért elhatároztam, hogy idén, viszonylagos rendszerességgel, írok azokról az albumokról, melyek 1990 szülöttei, idén lesznek 20 évesek és az idők során kedvenceimmé váltak. Klikk után jöjjön egy mára már kultikussá vált korong.

Death Angel - Act III.

A kaliforniai filippinó unokatesók, kik fifikás thrash-metáljukkal és két albumukkal olyannyira befutottak underground szinten, hogy a Geffen is leszerződtette őket, 1990 tavaszán került a boltokba. Jómagam egy haverom tanácsára ruháztam be a kazettára, amit azóta sem bántam meg. Az Act III.-at, mint a Death Angel legjobb munkáját tartja számon mind a szakma, mind a rajongók. A lemezt kísérő Seemingly endless time és A room with a view rendszeres vendég volt az MTV műsoraiban is. Nekem személy szerint hatalmas kedvencem a The Organization (mely néven egy ideig a Death Angel utódcsapata is futott), a korai RHCP-t (nomeg a mait is) megszégyenítő Discontinued és a funkos Stagnant. Külön kiemelést érdemel a Veil of deception, latinos hangszerelésével, akusztikus egyszerűségével.

Ahogy az ilyenkor lenni szokott (és legtöbbször elengedhetetlen a kultikus státusz elérérséhez is), a Death Angel sajnos nem tudott igazából is betörni a mainstreambe és ott stabilan megmaradni. Az Act III. turnéján, '91-ben autóbalesetet szenvedtek, melyben Andy Galleon dobos súlyos sérüléseket szenvedett. Közel egy éven át tartó lábadozása a Death Angel hattyúdala volt. Mark Osegueda kilépett a csapatból, ezzel gyakorlatilag feloszlatva azt. 2005-ig kellett várni egy új lemezre, ami szintén remekül sikeredett, de ez már egy másik történet. A lényeg, hogy az Act III. egy 10 pontos lemez, amely a mai napig is megállja a helyét.