Ezúttal egy olyan zenekarról lesz szó, mely az elmúlt közel két és fél évtizedben folyamatosan képes volt a figyelmet magára irányítani. Mindezt úgy, hogy tizenöt éven  keresztül lemezt sem adtak ki! A Guns n' Roses, mely gyakorlatilag négy teljesen különböző ego zseniális és egyedi ötvözete volt, legalább egy tucatnyi klasszikus dallal gazdagította a rockzenei palettát, én most mégis csak hármat választok ki ebből a kollekcióból. Tudnék többet is, de úgy érzem, a sok-sok örökzöld közül három mindenképpen kiemelkedik.

Hadd kezdjem a csapat egyetlen number one kislemezével, a Sweet child o' mine-nal a sort. A dallal, mely egy játékos témából, mindössze 15 perc alatt született. Érdekessége, hogy Axl kivételesen csak a szöveg megírásában vett részt, valamint az, hogy a dal végén hallható "Where do we go..." részt első körben nem is akarták hozzácsatolni, csak a producer Mike Clink javaslatára írták át az eredeti verziót.

Másodjára jöjjön a Patience. Ezt a dalt azóta imádom, hogy először láttam a klipjét a tv-ben. Azok a szállodai folyosón eltünedező alakok, a cigarettafüstben úszó képek, a kígyó Slash kezében, mind-mind örökre megmaradt bennem. A nóta szólója, te jó ég, egyik all-time favoritom, képes vagyok arra, hogy a számon belül visszatekergessem, csak hosy újra meg újra meghallgassam. A Patience-et Axl és ex-felesége viharos kapcsolata ihlette, bár egyes források Izzy és exbarátnője hasonló románcát jelölik meg kiindulópontként. A forgatás helyszínéül szolgáló hotelt egyébként bontásra ítélték, így a Gn'R nyugodtan kisajátíthatta magának, majd a munka végeztével, néhány nappal később lerombolták.

Utoljára hagytam a Civil wart. A srácokat a gigasztárok közé emelő Use your illusion dupla-dupla második részének nyitónótája egy háború ellenes dal, Axl, Slash és Duff szerzeménye. Az egyetlen dal a korongon, melyben még Steven Adler dobolása hallható. Bár az 1991-ben megjelent mestermunka legtöbb dala hibátlan, mégis ez az a nóta, ami az egyik személyes kedvencem. Remek alaptéma, remek refrén, remek hangszerelés - kell ennél több? A szám elején hallható monológ egy westernfilmből lett kiollózva, lentebb azt is meg lehet tekinteni:o)

Természetesen ez egy erősen vitatható, szubjektív lista. Kis túlzással az egész Gn'R életművet fel lehetne itt sorolni (igen, a Chinese democracyról is lehetne válogatni), de ez a három dal valóban a legnagyobb kedvencem a zenekartól. Persze azért nem kizárt, hogy idővel, ha végigpörgettük az ábécét, és majd végigszaladunk a kimaradt dalokon, lesz még egy Gn'R poszt, további számokkal. De ezt majd meglátjuk akkor. Most megyek lefeküdni, jó éjt:o)