Boldog új évet kedves (bár az utóbbi időben jócskán elhanyagolt) naplóm! Egyelőre mindketten megúsztuk. Te megúsztad, hogy bezárjalak és megszüntesselek, egyszer 's mindenkorra. Én pedig megúsztam, hogy egy ilyen kellemetlen döntést meghozzak és  véghezvigyek. Lehet, csak a rám jellemző kivárás (egyesek szerint gyávaság, hogy mindig sokáig rágódom a komoly döntéseken) miatt látom értelmét annak, hogy továbbra is lefoglaljuk a világháló adatforgalmának egy igen csekély morzsáját. De az is lehet, hogy tényleg lesz értelme a zsémollt tovább írni.

Persze, én azt hittem, már jó régen meghoztam a döntést, hogy abbahagyom, de ahogy az lenni szokott, egy óvatlan pillanatban kiderült, ezúttal sem eszik olyan forrón a kását. Köszönhetem ezt barátaimnak, akikkel tegnap (ma) éjjel megvitattuk (immáron húszezredszerre) a rockzene kardinális kérdéseit, kedvenceink és kedvenc utáltjaink létezésének vagy nemlétének jogosultságát, egyszóval azt, hogy negyven felé közeledve is ugyanolyan rockandroll f@szok maradtunk, mint tizenévesen voltunk.

Éppen emiatt fogom folytatni a zsémollt. Akit érdekel a rock- és a metálzene, nomeg a Paradise Host :), nézzen vissza, amikor kedve tartja.

Rock on és mégegyszer BUÉK!