Filmrovat:
Női szervek. Egy igazából átlagos vígjáték, amin mégis könnyesre röhögtem magam. Ez sokban köszönhető az igazi tuskó rendörnőnek, aki egyfajta amerikára szabott feminim Torrenteként elviszi a showt. Nem fog Oscar-esőt kapni, de - hogy lopjak egyet a filmből - magasan kiemelkedik a mostanság egy vödör habos foskoktélra emlékeztető amerikai vígjátékipar alkotásai közül.
World War Z: Brad Pitt válasza a 28 nappal későbbre, egy amúgy kiválóan megírt apokalipszis dokumentumregény alapján. Egynek elmegy, pattogatott kukorica és kóla habzsolás mellé, de ha ezt láttam volna előbb, nehezen tudtak volna a könyv elolvasásra rábeszélni. Mondjuk szeretnék ötven felé ilyen formában lenni, mint Brad Pitt :)
Sorozatok alrovat:
Castle, Homeland és a Bron/Broen még mindig nagyon-nagyon. A Revenge kezd unalmassá válni, kicsit olyan, mint azok a sztorik, amiket szerepjátékhoz dobálunk ki kockákkal ilyen-olyan sablonokból, ha egyébként rohadtul nincs semmilyen ötletünk a meséléshez. A Wallandert újra fel kéne hozni, elakadtunk a második széria elején. Pont passzol ehhez a szürke őszi időhöz :)
Zenerovat:
Úgy néz ki, már csak ketten maradunk az eredeti PH-felállásból. Dani is befejezi, időhiány végett. Pedig szombaton csináltunk pár fotót is, de akkor úgy néz ki, hamarosan újra próbálkozhatunk. Szomorú dolgok ezek, pláne akkor, amikor ismét kezdenek összeállni a dolgok. Jó a rosszban, hogy úgy néz ki, gyorsan tudtunk lépni, így ha minden igaz még idén meglesz Dani utódja is - és talán még két koncert is belefér. Ami szinte biztos, jövőre lesz egy Valentin-napi tribute-feszt, ahova elvileg meghívásunk van, szóval az élet nem áll meg itt sem.
És ezek mind a hétvégén történtek:)
Az alábbi klipnek pedig végképp semmi köze fentiekhez, de a reggeli kávézás közben valamiért ez a nóta kattant be, biztos álmomban FNM-koncerten voltam.
Ps. Az Infernoval is haladtam, de még mindig nincs meg az a feeling [attól tartok, már nem is lesz], ami megvolt az Angyalok és Démonoknál vagy a Da Vinci-kódnál. Nem jó ez a könyv, lassú és vontatott.