Jöjjön egy dal, a világ egyik legjobb metál-énekesétől, annak is első szólólemezéről. Az 1990-ben kiadott album címadó dala számomra hatalmas meglepetés volt anno. A két évvel korábban megjelent Seventh son... szintis, monumentális világának bűvöletében éltem, valami hasonlóra számítottam akkor mind Bruce-tól, mind a Maidentől. A szólólemez valamivel hamarabb jött ki, emlékeim szerint tavasz vége felé, és ezt a dalt rommá hallgattam. Pedig a minősége finoman szólva sem verdeste az eget, lévén a tv mellé állított magnóval vettem fel :) Ősszel aztán megérkezett a No prayer... is, és ott már meg sem lepődtem, hogy a Maiden is inkább az egyszerűbb, rockosabb témákkal operál nagyrészt.