Olyan csapat jön most a sorozatban, akiktől kiválasztani vagy kiemelni három nótát, minimum mission impossible. Én mégis hajlandó vagyok ekkora áldozatra, már csak azért is, mert ez a három dal magasani kiemelkedik a többi közül, legalábbis számomra.

Felvezetésképp egy rövid, eredetileg levezetőnek szánt dal jön, az Awake három tételes A mind beside itself etűdjének The silent man című zárása. Noha az egész korong már megszületése pillanatától kezdve klasszikus, ez a dal valahogy ritkán hangzik el, ha rajongók a kedvenc számaikról beszélnek, pedig zseniálisan van megírva, csodálatosan vezeti le mindazt az energiát, amit az Erotomania-Voices kettős felhalmozott, mind technikailag, mind érzelmileg.

Másodiknak jöjjön a Glass prison. Okkal jöhet a kérdés, miért? Nos azért, mert egy olyan album után, mint a Scenes... általában olyan magas a mérce, hogy mikor szerencsétlen rajongó meghallja az új lemez első nótáját, rögtön húzza a száját. Nos, mikor én meghallottam a Glass prisont, azt mondtam, ilyen nincs, ez a pont az i betűn, minden benne van, amiért a Scenes-t és úgy általában a DT-t szeretem. Számomra a kétezres évek legjobb DT nótája!

Végül még egy lassú, de mégis mennyire monumentális, AOR-eksztázis! A finoman szólva is fantasztikus Images albumról talán illetlenség kiemelni egy nótát, én mégis azért érzem magamhoz nagyon közel állónak az Another day-t, mert ez a dal nagyon sokat segített abban, hogy nyitottabban álljak a zenéhez (és sokminden máshoz is), és olyan úton indított el, mely rengeteg csodálatos muzsikával (és sokminden mással is) ajándékozott meg!

Végezetül csak annyit: ez az összeállítás erősen szubjektív és mindemellett erősen hiányos is. Nagyon szeretem a DT munkásságát, nagyjából a Six degrees... lemezig klasszikusnak tartom az összeset, vagyis nem kizárt, hogy egyszer még, egy más aspektusból, de összeszedek másik három, szintén hozzám nagyon közel álló dalt.