Igazán nem mondhatnám, hogy nagy sorozatfüggő lennék. Napjaink trendjével ellentétben nem jönnek le folyamatos jelleggel, tucatszámra az épp menő szériák aktuális részei. Általában évente van egy-egy sorozat [és még ezzel is sokat mondtam], ami felkelti az érdeklődésemet, nomeg őszintén szólva sajnálom is rá az időt, hogy állandó jelleggel ilyeneket bámuljak. Nemrég azonban, miután a Bones és Castle részekkel up-to-date lettünk, keresni kezdtem valami izgalmas, lebilincselő darabot, amely más mint fent említettek, de talán épp ezért leköt majd. Így találtam rá a Homeland című amerikai sorozatra.

Ez a poszt tulajdonképpen a megelőlegezett bizalom jelképe, hiszen még csak két részt láttam a Homelandből. Így ne várjatok tőlem semmilyen kritikus szemléletet, egyszerűen csak elmesélem, hogy eddig mi történt, amolyan kedvcsináló gyanánt.

A műfaj konspirációs thriller, megspékelve iszlám terroristákkal, hírszerzéssel, fűszer gyanánt szerelmi háromszöggel meghintve. Felütésképp egy afgán rajtaütés során megtalálják a nyolc éve eltűntnek hitt Brody őrmestert, akiről természetesen már mindenki lemondott. Mindezt azután, hogy a CIA egyik hírszerzője olyan információk birtokába jutott, miszerint egy amerikai katona átállt a terroristák közé. Mivel hősünk nem véletlenül dolgozik ott ahol, rögtön szemet szúr neki a vélt vagy valós párhuzam az események között. Felettesei azonban nem osztják véleményét, inkább egyfajta hőst látnak az őrmesterben, akit felhasználhatnak a háború támogatására ösztönző politikai játszmájukban.

Igazán nem szeretnék egy spoileres posztot írni, így annyiban foglalnám össze az eddigieket, hogy az őrmester hazatérése után Carrie [a hírszerzőnk, Claire Daines alakításában] minden [il]legális követ megmozgat annak érdekében, hogy megfigyelés alá helyezze Brodyt. Ezáltal betekintést nyerünk egyrészt a hazatérő őrmester és családja közötti esetlen próbálkozásokba, amint kapcsolatukat próbálják rendezni. Másrészt kicsit a hírszerzés kulisszái is feltárulnak előttünk, a tekintetben, hogy milyen személyes és politikai érdekek húzódnak egyes operatív döntések hátterében. Ami nekem különösen tetszett, az a hangulatkeltés. Nagyon jól pörgő, a szükséges helyeken kicsit lelassuló, de összességében egy lendületes, mégsem kapkodó két részt láttam eddig. A szereplők játéka remek, a fényképezés és a zene is együtt él a történettel. És minden epizód végén, mikor már azt hinném, hogy az őrmester talán mégsem az, akinek gyanítják, történik valami, ami miatt alig várom a folytatást.

A Homelandből ezidáig egy évad ment le az Egyesült Államokban, 12 részben. Szinkronos verziót senki se keressen belőle, nem hinném, hogy belátható időn belül műsorra tűzik itthon. Felirattal azonban teljesen élvezhető, így bátran próbát tehet vele az is, aki nem beszéli anyanyelvi szinten az angolt. Ha minden igaz, a szokásosnál rövidebb első évad beváltotta a készítők reményeit, így ősszel érkezik a második évad is.

Jó szórakozást!